Felmondás, vallomás, nyilatkozat
Hosszú vajúdás után arra a döntésre jutottam, hogy nem tudok, és mivel hogy nem tudok, nem is akarok tovább zenélni, a Csókolom zenekarban. Úgy látom, hogy céljaink, útjaink külön váltak, mindenki más és más dolog miatt csinálja, mások az elképzeléseink. Ettől nincsen, ettől züllött szét a közös hajtóerő. Ez feszültségeket szült, szül. A feszültség nem kedvez az alkotói kedvnek. Az én kedvemnek. Egy darabig lökhet előre, de hosszabb időn keresztül szorongatóvá válik.
A zenekarunk 15 éves. Én azt hittem, amikor indultunk - és még elég sokáig - hogy ez nekünk jó lesz. Publikummal, közönséggel én nem számoltam. Voltunk páran otthon, lakásban, és mindenki figyelt a másikra. Aztán kialakult a közönségünk, először a baráti köreinkből, aztán olyan emberek tábora, akik után ma már minket is lehet jegyezni.
Én továbbra is követném a saját utamat. Szívfájdalmamra a Spenóttal - a meghatározóval - feszülök meg.
Valami olyasmi helyzet, hogy egy csárda, két dudás.
Én most kilépek ebből, de cseppet sem szomorkodok. Érzem a felelősségemet. Népiesen szólva:"Mintha a szívemet tépnék"
Amúgy, szeretnék ismét szabad lenni!
Nem kívánom, és nem is kívánhatom a zenésztársaimtól - gondolok itt a Lackóra, Balázsra, vagy a mindenkoriakra - hogy rám várjanak.
A Csókolom, meghozta, aztán elvette, vagy elvenné ezt a szabadságomat. Tehát most lépek egyet előre, ami nem hátra.
Úgy érzem, ez a válás, nem szakadás, nem tragédia.
Én továbbra is orromat
a hegytető felé nyomva
Maradok zsuzska
az optimista
2009. május 13.
A Csókolom zenekar szájtja
http://www.kancso.hu/

Dunántúli Sláger1988.

Remegve várok, egy utcasarkon állok,
hiába keresem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt keresem én,
mikor jön már végre énfelém!

A városban élek, egyedül vagyok,
járom az utcákat, rá gondolok,
ő, csak ő, csak rá gondolok én,
hogy szólítom majd a nevén!

Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok,
meresztem a szemem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt kívánom én,
hogy, fogom majd átölelni én!

Szombat van este, a parton bolyongok,
lámpák, fényében utána kutatok,
őt, csak őt, csak őt imádom én,
mikor lesz már végre az enyém!

A hídon merengek, alattam a folyó,
egy férfi lép mellém, de nem hozzám való!
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
szerelemben élni volna jó!

1995 lemez
1993 lemez

A Dunántúli Lágert, ami úgy kezdődik, hogy Remegve várok egy utcasarkon állok.......Török Ádám, Presser Gábor, Ferenczi György, Novák Péter, Szirtes Edina Mókus énekli mostanában a rádiókban. 2 éve az Amorf Ördögök énekelte a rádiókban. A Csókolom 3 változatát és a feldolgozásokat most meghallgathatod
http://www.kancso.hu/
Fórum, ahol regisztráció nélkül hozzá tudsz szólni.
http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=piroshetes&id=1218109469