A Liszt-majmocskák vizsgálata kimutatta, hogy nem tesznek különbséget az összhangzatos és a disszonáns zene között. Ez arra utalhat, hogy a konszonáns zene előnyben részesítése egyedülállóan emberi tulajdonság.
Az összhangzatos, más néven konszonáns zene olyan hanghullámokból áll, melyek hullámhosszai egymás egész számú többszörösei.

Így ezek együttesen a fülnek kellemes elegyet alkotnak.

Ezzel szemben a disszonáns zenében az egyes hanghullámok között kisebb az eltérés, így ezek összessége bántó, kellemetlen dallamot eredményez.

Számos vizsgálat igazolta, hogy az ember egyértelműen a konszonáns zenét kedveli jobban. Néhány kutatásból az is kiderült, hogy például a makákók és különböző énekesmadarak különbséget tudnak tenni a konszonáns és disszonáns zene között, de azt, hogy előnyben részesítik-e valamelyiket, nem tudjuk.

Hová, merre menjek?

Josh McDermott, a Massachusetts Műszaki Intézet és Marc Hauser, a Harvard Egyetem kutatója gyapjasfejű tamarinokon (Saguinus oedipus) vizsgálták a zenei preferenciát. Ezeket az állatokat hosszú fehér üstökük miatt néha Liszt-majmocskáknak is nevezik. Az állatokat egy fektetett V alakú kamrába helyezték, melynek egyik szárában konszonáns, a másik szárában disszonáns zenét játszottak, és megfigyelték, hogy a majmocskák melyik területen tartózkodnak többet. Azt tapasztalták, hogy a mókustermetű főemlősök a V mindkét szárában nagyjából ugyanannyi időt töltöttek, tehát preferencia nem volt kimutatható.

A kutatók a fent ismertetett kísérletet megelőzően két előzetes vizsgálatot is végeztek. Először a V alakú kamra egyik szárában enyhe fehér zajt, a másikban erős fehér zajt játszottak. Másodszor az egyik szárban táplálkozással kapcsolatos hangokat játszottak le, a másikban pedig a Liszt-majmocskák fájdalomkiáltásait. Ezekben a kísérletekben a majmocskák egyértelműen előnyben részesítették az enyhe fehér zajt, illetve a táplálkozással kapcsolatos hangokat.

Ez arra utal, hogy a Liszt-majmocskák hallásával és döntésképességével nincs gond, a konszonáns és disszonáns zene között viszont nem érzékelnek minőségbeli eltérést. A kutatók szerint fejlettebb főemlősökkel, például csimpánzokkal is el kell végezni a kísérletet, hogy kiderüljön, van-e az állatoknak ilyen jellegű zenei preferenciája. McDermott szerint elképzelhető, hogy a konszonáns dallamok előnyben részesítése egyedülállóan emberi tulajdonság, melynek létezése a humán agy felépítésével függ össze.